Számos karácsonyi szokás, mint például az örökzöldek tisztelete, a rómaiaknál, a germánoknál, az egyiptomiaknál és a keltáknál is jellemző volt. Szerintük az örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy a tél gonosz erőinek elűzését segítette a téli napforduló környékén, illetve az azt követő napokban. A keresztény kultúrkörben pedig az örök élet jelképe lett, és így kapcsolódott a Jézust övező ünnepkörhöz.

A karácsony a 16. században ismét változáson esett át, ugyanis a reformáció hatására az otthonokba is beköltözött a templomi liturgia. A karácsonyfa-állítás elsőként az evangélikusoknál jelent meg, a 18. században már egész Németországban szokás lett, a 19. századra pedig Ausztriában és végül egész Európában elterjedt az örökzöldek tisztelete.

Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.

Magyarországon a karácsonyfa a német és az osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családoknál bukkant fel először. Az 1800-as évek közepére, a reformkor végére már a tehetősebb magyar polgári családoknál is volt karácsonyfa.

Jókai Mór 1854-ben megjelent, A koldusgyermek című elbeszélése az első magyar irodalmi mű, amely említést tesz a szokásról:

 

„A karácsonyfákra nézve egy általánosan elterjedt vélemény azt tartja, hogy csak e században honosultak meg nálunk is, német szokás alapján. Ez azonban nyilvánvalólag csak tévedés lehet, mert már Nagybánya városának egy 1633-iki statutumából látjuk, hogy eltiltotta a tilalmas erdő vágatását még a bírónak is, s e város jobbágyainak tette feladatává, hogy »a karácsonyfáját az Tarmezeiből« hordathassák. Úgy kell lenni tehát, hogy a karácsonyfát ismerték ― legalább eredetileg német lakosságú ― városainkban már a XVII. században is; utóbb talán kiveszett egy időre e szokás, s csak később támadt fel újra idegen, Németországból eredt hatás alatt.”

– Vasárnapi Ujság – 45. évfolyam, 52. szám, 1898. deczember 25.

 

Hogy ki állította fel az első karácsonyfát Magyarországon, arról eltérően számolnak be a feljegyzések. Egyes források az óvodai hálózat megalapítóját, Brunszvik Teréz grófnőt, mások Podmaniczky Frigyes édesanyját, Nostitz Erzsébetet említik, de olyanok is akadnak, akik szerint József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya württembergi hercegnő állította az első karácsonyfát.

A kiegyezés után a nagyvárosokban és a vidéki kúriákban is elterjedt az új szokás, amely a 20. század elején a polgárság és a falusiak körében is divatos lett. A karácsonyfát kezdetben ehető dolgokkal, főleg almával, a termékenységet és a bőséget szimbolizáló dióval, mogyoróval, ostyával, mézes pogácsából készült figurákkal díszítették és gyertyát is helyeztek a fenyőágakra. A fa csúcsára pedig angyalkát vagy csillagot állítottak.

A fabontás külön eseménynek számított, melyet a gyerekek kedveltek igazán az ehető díszek miatt. A 20. században ezeket a díszeket mindinkább a csillogó gömbök és a figurák váltották fel. A gyertyákat a biztonság miatt égősorok pótolják, a fa köré tekert girland pedig egyes források szerint a paradicsomi fára tekeredő kígyót, mások szerint a teremtést átszövő időszálakat szimbolizálja.

Szaloncukorral leginkább mi, magyarok díszítjük az ünnepi fenyőt. Az édesség eredetije, a francia fondant cukor német bevándorló cukrászmestereken keresztül jutott Magyarországra, és nagy népszerűségre tett szert. Kezdetben a csomagolás és az édesség is egyesével, kézzel készült. A 19. század első felétől kedvelt dísz lett a magyar karácsonyfákon, Kugler Géza 1891-es cukrászkönyvében pedig már 17 féle szaloncukorreceptről írt.

Oroszországban, Észtországban, Litvániában és Lettországban csak szilveszterkor szokták felállítani a karácsonyfákat, míg az Egyesült Királyságban már októberben ünnepi készülődés van, és már ekkor feldíszítik az örökzöldeket. Emellett a bejárati ajtókat, az ablakokat, az asztalokat, a szobák falát fenyőágakkal, gyertyával, fagyönggyel vagy borostyánnal is feldíszítik.

Az első műkarácsonyfák Németország területén terjedtek el a 19. század folyamán,[13][14] viszont korábbi példák is léteznek. Ezek libatollból készültek, amelyet később befestettek zöldre. Azóta azonban már sokat fejlődött a műfenyők alakja és minősége. A kereslet gyors növekedése miatt a gyártás leginkább Kínába került, ahol gyorsítottak a fenyő elkészítésének folyamatán. Először 2D típusú fenyők jelentek meg, ami azt jelenti, hogy kb. 2–3 mm széles műanyag lapokat vágnak fel és fűznek be a fenyő drótágaiba. Az ilyen fenyőfák igen olcsón előállíthatóak, ezért nagyon népszerűek. A kereslet azonban megkívánta a magasabb minőségű fenyőfát, így megalkották a 3D típusú levélszerkezetet, aminek a jellemzője, hogy a fenyőtűhöz hasonló leveleket készítenek műanyagból. Az egyedi eljárás miatt ez nagyon drága technológia, így ezek a fenyők a drága fenyő kategóriába tartoznak. Ezek után felmerült az igény egy közép-árkategóriás fenyő megalkotására is. Így a gyártók a 3D-s ágakat ritkították a fenyőfákon és a “réseket” az olcsóbb 2D-s levélszerkezetű ágakkal tömték ki.A legkésőbb megjelent levélforma a valódi tűlevél, melynek segítségével a selyemfenyőhöz hasonló műfenyőfát alkottak a készítők.

Bár mostanában sokszor elveszünk az ajándékvásárlásban és csak idegeskedünk az előkészületeken, de ne felejtsük el, hogy a karácsony mindig a család és a szeretet ünnepe lesz és ettől olyan fontos.

Boldog Karácsonyt Kívánunk Önöknek!

 

Forrás: https://kultura.hu/, https://hu.wikipedia.org/wiki/Karácsonyfa

December 21, 2020