Tavasz van, a növények virágoznak, a méhek pedig elkezdenek dolgozni. Sajnos sokat lehet hallani arról, hogy a méhek veszélyben vannak, de arra kevesebben gondolnak, hogy a méhek mennyire nagy hatással vannak a mi életünkre is.

Mi fenyegeti a méheket?

A növényvédő szerek túlzott és nem megfelelő használata, egyes paraziták kontrollálatlan elszaporodása, a klímaváltozások és az emberi beavatkozás mind olyan tényezők, melyek veszélyesen lecsökkentették a méhek számát a világban.

Miért hasznosak számunkra a méhek?

A méheknek rendkívül fontos szerepük van az ökoszisztémánkban. Az élelmiszerekként felhasznált növények legfőbb beporzói a méhek. Élelmiszernövényeink nagyjából 1/3-át a méhek, illetve a más rovarok, és madarak porozzák be. A méhek porozzák be többek között pl. a cseresznyét, barackot, spárgát, uborkát, dinnyét, zellert, avokádót, és a brokkolit is.

De persze nem csak az élelmiszernövények beporzását segítik a méhek, így például a takarmánynövények beporzásában is részt vesznek. Ez pedig azt jelenti, hogy az állatok számára is elengedhetetlen a munkájuk, hiszen az ő táplálékukat is biztosítják.

A méhek általi beporzás fenntartja a növények genetikai sokféleségét, ezért az embereknek nem kell semmit sem tenniük, a dolgok természetes módon működnek maguktól.

A világ egyes régióiban a méhek teljesen eltűntek a környezeti katasztrófák miatt. Ebben az esetben a beporzást manuálisan kell elvégezni, nagyon nagy erőfeszítéssel, hogy a megfelelő mezőgazdasági hozam garantált legyen.

Hogyan él egy méh?

Az egyetlen termékeny nőstény, a méhanya (királynő) 5 évig él, tojásokat rakva biztosítja a megfelelő számú egyedet, továbbá irányítja a kaptárbeliek viselkedését. A hímeknek (herék) nincs más dolguk, mint a méhanya megtermékenyítése. Egy szezont élnek túl, ősszel a nem termékeny nőstények (dolgozók) kiűzik őket a fészekből. Egy családban a nőstények száma általában 50-70 000 körül mozog. Ők csinálnak mindent: rendben tartják a kaptárt, gondozzák a petéket, élelmet gyűjtenek, megvédik a fészket. A nyári időszakban pár hétig élnek, télen pár hónapig.

A beporzást nagyobb részt viszont nem a háziméhek, hanem a magányos méhek végzik. Ezek a fajok hímekből és nőstényekből állnak, nem építenek fészket, és jellemzően csak néhány hétig élnek. Ez idő alatt párosodnak, és ivadékbölcsőt készítenek a következő generációnak. A bölcsőket nektárral és pollennel töltik meg, arra rakják a petéket. A kikelő lárvák a következő tavaszig növekednek a felhalmozott élelmen, majd kezdődik elölről a ciklus.

És miközben ezek a rovarok intenzíven gyűjtik az élelmet, virágok százait-ezreit porozzák be. Mivel itt nincsenek dolgozók, akik az élelmet gyűjtik, az élelemhiány és a mezőgazdaságban használt vegyszerek közvetlenül a fajfenntartó egyedekre hat: ha csak egy egyed elpusztul, jövőre tízzel kevesebben lesznek, ha tíz, akkor már százzal, és így tovább: exponenciálisan nő a veszteség.

Mi történne a méhek nélkül?

Méhek nélkül a tápláléklánc alján elhelyezkedő növények jelentős része is eltűnne a Földről, így az egész ökoszisztéma felborulna, tömeges kihaláshoz, az emberiség szempontjából pedig éhínséghez vezetne.

De nemcsak a táplálékunk fog megfogyatkozni, ha eltűnnek a méhek, hanem többek között egyes gyógyászati alapanyagok is, és kevesebb lesz például a növényi rostokból készült textíliákból is, mint a pamut és a len.

Hogyan tudunk segíteni a méheknek?

Az első és legfontosabb dolog, hogy ültessünk virágot mindenhová. A kertünkbe, az erkélyünkre, az ablakunkba, közterületekre, ahová csak tudunk. A legtöbb segítséget persze a méhbarát virágok nyújtják: Tavasszal a mézvirág vagy illatos ternye, a búzavirág, a cickafark, a mécsvirág; nyáron a nyári orgona, a bugatölcsér, a levendula vagy a borsmenta; nyár végén, ősszel pedig a méhbalzsam, a kúpvirág és az őszi rózsa nyújthat táplálékot az arra járó méheknek. Kertészeti áruházakban kaphatunk kifejezetten a méhek számára optimalizált, az egész vegetációs időszakban virágot adó magkeveréket is.

Ha többet akarunk tenni a méhek pusztulása ellen, készíthetünk méhecskehotelt, amely biztosítja a magányos méhfajoknak a biztonságos szaporodást. Nincs másra szükségünk, mint egy 10-20 cm átmérőjű farönkre, amibe 8-10 mm-es fúrószárakkal lyukakat fúrunk, vagy egy nádszövetdarabra, amelynek üregeit kissé kitágítjuk. Ezt felfüggeszthetjük a virágágyasba, de akár az ablakpárkányra is tehetjük. Ráadásul jó családi foglalatosság elkészíteni. Márciustól nyár elejéig számíthatunk látogatókra, magányos méhekre, dongókra, darazsakra, akik lárváikat ezekbe a lyukakba falazzák majd be. Rendkívül békés fajokról lévén szó, nem kell tartanunk a csípésektől.

Ezen kívül nagy segítséget nyújthatunk a méheknek azzal, ha a helyi öko-gazdaságokból vásárolunk, és az importáru helyett helyben termesztett szezonális zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztunk. Ez azért segít, mert a természetes gazdaságok nem használnak a méhekre ártalmas vegyszereket, és az általuk termesztett növények élelmet adhatnak nekik.Ugyanígy segítséget jelent, ha helyi, lehetőleg ökogazdálkodásból származó mézet veszünk, amely nem csak minőségében jobb, mint a tömegtermelésű mézek, de a kis méhészetek általában a méheket is jobban támogatják.

Nyáron pedig ha földön pihenő rovart látunk, adhatunk neki egy kis (cukros) vizet, hogy folytathassa útját.

 

A szép időt élvezzük ki mi is, csodáljuk a természetet, de ne feledkezzünk meg róla, hogy más fajok is élnek környezetünkben, akikre vigyáznunk kell, hiszen pont ők adják többek között a tavasz szépségét.

 

Források: xforest.hu

April 12, 2021