Február 14. Szent Bálint, vagy ahogy mostanában többen emlegetik, Valentin nap, a szerelmesek ünnepe, amikor az emberek világszerte virággal, apró ajándékkal lepik meg kedvesüket, szeretteiket. A Bálint-nap pontos eredete a homályba vész, de mik a lehetséges történetek?

Az ókori Rómában a február 14. körüli napokban tartották Lupercalia (vagy Februa) elnevezésű vallási ünnepet. A tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból álló ünnep célja az volt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Ennek érdekében a papok szíjakkal ostorozták a fiatalokat (főleg a nőket), hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. A fiatal leányok pedig Júnó, a házasság istennőnek templomába mentek, hogy szerelmi jóslatot kapjanak jövendőbelijük kiválasztásához. A férjek virágot ajándékoztak a feleségeknek. Az egyszerű nép ifjú férfiai pedig tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egy ideig egymással jártak, és előfordult, hogy valóban egymásba szerettek.

A szerelem ünnepének mai elnevezése egy római pap, Szent Valentin (magyarul Szent Bálint) nevéhez fűződik. Szent Valentin állítólag időszámításunk szerint 269 vagy 270 február 14.-én halt mártírhalált, pont azon a napon, amikor a pogány szerelmi sorsjátékokat is tartották.

Az egyik legenda szerint Szent Valentinnak azért kellett meghalnia, mert a vallásüldözés idején nem adta fel a kereszténységet. A börtönben töltött idő alatt pedig üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket, és ne felejtsék el őt. A történet egy másik változata alapján, Szent Valentint Claudius császár börtönöztette be. A császár megtiltotta, hogy a fiatal férfiak házasodjanak, úgy gondolta ugyanis, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak. A császári tiltás ellenére azonban Valentin keresztény szokás szerint összeadta a fiatalokat. A legenda egy kiegészítése szerint Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr vak lányával, akinek csodás módon visszaadta látását.

Bár a mártírhalált halt papot hivatalosan nem avatták szentté, a pápa 496-ban elrendelte, hogy az addigi pogány Luperkalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek. Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.

Magyar néphagyományok

A magyar néphagyományban is a termékenységgel, párválasztással kapcsolatos szokások és hiedelmek fűződnek ehhez a naphoz. Egyes vidékeken a kotló sikeres ültetésére tartották alkalmasnak február 14-ét, máshol facsemetéket plántáltak e napon, és termésre is jósoltak: hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek. A Tiszántúlon úgy vélték, hogy ezen a napon választanak párt a verebek, és ekkor jönnek vissza a vadgalambok, a tavasz közeledtét jelezve.

Több olyan Bálint-napi népszokás is létezik, ami fiatal lányoknak ad segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák életük párját, vagy hogy megtartsák szerelmüket:

A lányok, ha a párnák alá babérlevelet helyeztek, álmukban megtudhatták ki lesz a jövendőbelijük. Ha egy szerelmes pár azt szeretné, hogy szerelmük örökké tartson, mindkettejük hajszálát bele kell sütni a tésztába, és közösen elfogyasztani. De egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható az is, hogy hány gyermeke lesz a kíváncsi hölgynek.

Bálint-napon a madarak is nagy szerephez jutnak a hagyomány szerint. A hiedelem úgy tartja, hogy ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, és boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.

 

Valentin-nap újabban

 

Manapság persze már máshogy ünnepeljük a Valentin-napot, nem nagyon akad, aki babérlevelet tenne a párnája alá, sokkal inkább virággal, csokival, plüssökkel, vacsorával próbálunk kedveskedni párunknak.

Napjainkban a régi európai Bálint-napi hagyományok helyét egyre inkább átveszi az amerikából elterjedt, Valentin nap ünneplése, ami leginkább a virágüzleteknek és az édességiparnak plusz bevétel, hiszen az ünnep környékén meghatványozódik az eladott virágok és szívecskés ajándéktárgyak száma.

Nagykereskedelmi méretekben elsőként 1840-ben az amerikai Esther Holland dobott piacra egy Valentin napra szánt képeslapot, ezért nevezik őt “a valentine-ok anyjának”. Az érzelmek kimutatását fölöttébb rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az előre gyártott kártyákkal üzentek egymásnak. Hamarosan már a gyerekek is küldtek üzeneteket szüleiknek, tanítóiknak, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak.

Bár ezt a napot a világ szinte minden országában megünneplik, legnagyobb kultusza az angolszász és francia nyelvterületen van, ahol Bálintot, avagy Valentint a különböző hiedelmek összemosódása révén a szerelmesek védőszentjének tartják. Ezen a napon Amerikában egymilliárdnál több kártya indul útjára, ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak a postán. (Érdekesség, hogy az üzenetek többségét a tanárok kapják tanítványaiktól.) Az internet elterjedésével természetesen már digitális üdvözlőlapok és kuponok millióit is küldik az emberek szeretteiknek.

A szerelmesek napjáról szerte a világon megemlékeznek: Dél-Koreában és Japánban például csak a nők adnak ajándékot, a férfiak mindezt a “Fehér napon” viszonozzák. 2011-ben Peruban munkaszüneti nappá nyilvánították február 14-ét. Az olaszországi Terni városában hagyomány, hogy a szerelmesek napjának előestéjén egész Itáliából érkeznek ide párok, és a város bazilikájában, San Valentino (azaz Szent Bálint) sírjánál jelentik be nyilvánosan jegyességüket.

 

Akár párunkkal, egy romantikus vacsorával, virágokkal, ajándékokkal, vagy háziállatainkkal, családunkkal, barátainkkal töltjük a napot, ne felejtsük el, hogy a karácsonyhoz hasonlóan Február 14-e is a szeretetünk kimutatásának a napja.

 

Források: https://unipatika.hu/ , https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/

 

February 8, 2021