Ősz van, ilyenkor tele vannak az erdők gombákkal. De melyik gombák ehetőek, melyikek nem? Összeszedtünk egy kis összefoglalót, hogy biztonságossá tegyük a gombászást!

A legnépszerűbb ehető gombák:

  • Vargánya: Az ízletes vargánya a tinórufélék családjába tartozó gombafaj. Leggyakoribb előfordulási helye a tölgyes, gyertyános és szelídgesztenyés erdők, de bármilyen erdőben rábukkanhatunk. Az ízletes vargánya az egyik legkiadósabb és az egyik legnagyobbra növő ehető gombafajunk. Kalapjának átmérője elérheti a 25 cm-t is és akár 15 cm magasra is megnőhet. Kalapja zsírosan fénylő, gesztenyebarna színű, kalapjának alsó fele pedig zöldessárga színű. Tönkje vörösesbarna színű, enyhén csíkozott. Húsának színe nyomásra sem változik. Elsősorban gombapörköltnek ideális.

 

  • Nagy őzlábgomba: A nagy őzlábgomba (2012-ben az év gombája) leginkább füves, ligetes, ritkás erdőkben, akácosban, bokros helyeken és erdőszéleken terem. A tönkje akár 40 cm magasra is nőhet, megnyúlt, lefelé fokozatosan vastagodó. A kalapja fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő. Átmérője elérheti a 30 cm-t is. Kalapjára jellemző, hogy a fiatalon összefüggő, sötétbarna bőre növekedés közben fokozatosan megrepedezik, pikkelyszerűvé válik. Húsa puha, fehér színű, színtartó. Leginkább rántott gombaként fogyasztják sokan.

 

  • Szemcsésnyelű fenyőtinórú: Fenyőfajok alatt terem, nyártól késő őszig megtalálható az erdőkben. A sárgásbarna, vörösesbarna kalapja nyálkás, ragadós, könnyen lehúzható róla a kalapbőr. Tönkje nem hasas. A tönk felső részén és a fiatal termőrétegen apró, gyöngyszerű tejcseppek jelenhetnek meg. Pórusai előbb világossárgák, aztán zöldesek. A termőréteg igen könnyen leválasztható a kalap húsáról. Kitűnő rántva, pörköltnek, paprikásnak, tojásos gombának.

 

  • Rizike: Közepes termetű, rendszerint erdeifenyők körül, ősszel tenyésző gomba, ezért erdőalja-gomba néven is ismerik. Kalapja kezdetben begöngyölt szélű, közepe bemélyedő, majd szétterül. Zöld és a narancssárga színű. Jellemző átmérője 4–12 cm. Lemezei sűrűn állók, élénk narancsvörös színűek, törékenyek, nyomásra megzöldülnek. Tönkje rövid zömök, színe a kalapéval megegyező. Húsa szintén narancssárga, megtörve tejnedvet enged, amely a levegővel érintkezve megzöldül.

 

  • Ördögszekér-laskagomba: Az ördögszekér-laskagomba nemzetségének az egyik legnagyobb faja, úgy is nevezik, hogy a laskagombák királya. A tönkje vastag, húsos és fehér színű vagy piszkos fehér. A kalapja azonban kicsi és barna; a fiatal példány esetében világos sárgásbarna. Termesztéskor a lágy szárú növények hiányában, növényi hulladékon is lehet nevelni, akár otthonunkban is. Nyersen alig van íze, azonban elkészítve umami ízű és kagylószerű állagú. A világ számos részén fogyasztják.

 

  • Késői laskagomba: Lombhullató fákhoz kapcsolódik a késői laskagomba, csoportosan, egymás fölött kagyló alakban helyezkednek el a fatörzsön. Kalapja 5–15 cm átmérőjű, krémszínű, szürkéslila, kagyló alakú. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékesszürke színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. A lemezek fehéresek vagy sárgásak, szélesek, a tönk kezdetéig lefutnak. A még fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.

 

  • Fenyőpereszke: Főleg fenyőerdőben, ősszel terem. Kalapja 2–10 cm átmérőjű fiatalon kúpos, később laposabb, de közepén kissé csúcsos, szürke, szálas, nemezes tapintású, ritkán sötétebb apró pikkelyek borítják. Lemezei közepesen sűrűn állók, a tönk irányában felfelé íveltek, fehéres-szürkék. Tönkje rövid, 3–10 cm hosszú, színe a kalaphoz hasonló, néha szálasan csíkozott. Mélyen ül az avarban. Összetéveszthető a mérgező párducpereszkével és susulykákkal.

 

  • Tőkegomba: Az ízletes tőkegomba széles körben elterjedt. Jóformán bármelyik erdőben megtalálható, kivétel a csapadékban szegényebb vidékek erdei. Leginkább a síkvidékek és a középhegységek erdőségeiben a lomblevelű fákat kedveli. Áprilistól novemberig terem, fatörzseken és elhalt tönkökön többnyire csoportosan nő. A gomba kalapja 4-5 cm, a kalapot borító bőr sima, nyirkos tapintású. Csapadékos időben a kalap színe piszkos-sárgásbarna, fahéjszínű, szárazon halványabb barna színű. A tönk hosszúsága a 10 cm-t is elérheti. Átmérőjét tekintve vékony, gallért is visel.

De vannak olyan gombák, amikkel fokozottan vigyázni kell, mert mérgezőek. Ilyenek:

sárga kénvirággomba, gyilkos galóca (még ősszel is van), szappanszagú pereszke, begöngyöltszélű cölöpgomba, retekszagú kígyógomba, viaszfehér tölcsérgomba, mezei tölcsérgomba, légyölő galóca, citromgalóca, karbolszagú csiperke, fenyves sisakgomba, retekszagú fakógomba, rőt áltrifla, susulykák.

 

Mindenképpen nézzünk utána a gombafajtáknak, mielőtt elmegyünk gombát szedni, és ha nem vagyunk biztosak benne, hogy ehető az általunk leszedett gomba, vigyük el bevizsgáltatni egy piacra.

Jó gombászást kívánunk!

Forrás: https://www.edenkert.hu/

September 21, 2020