Halloween, Mindenszentek, Halottak napja. Mindenki ismeri ezeket a napokat, de melyik mikor is van és mit jelképez?

 

Mindenszentek:

November 1-je mindenszentek ünnepe. Ez a nap a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor.

III. Gergely pápa (731-741) bővítette az ünnepeltek körét: “a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”, így az összes üdvözült lélek emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. November 1-jére, kicsit később, IV. Gergely pápa (827-844) döntése értelmében került az ünnep. A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja

Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi.

Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek.

Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy szeretteik eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, vagy fogadták fel a cselédeket.

Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, fél évszázad után ismét munkaszüneti nap.

 

Halloween:

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, ami magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet – a Samhain-t, vagyis “a nyár végét” és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt. Erre azért volt szükség, mert hitük szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében “léteztek”. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba.

A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve jártak az utcákon, hogy a Gonoszt teljesen megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék. Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget. A Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, amelynek két célja is volt: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

 

Halottak napja:

A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.

November 2-án, halottak napján, a katolikus egyház ünnepélyesen megemlékezik minden elhunytról, de különösképpen “a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről”. Az egyház “a feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga módján tesz eleget”. Az egyház kezdettől imádkozik az elhunytakért.

Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy mindenszentek ünnepét követően az összes elhunyt emberről is megemlékezzenek.

A halottak napjáról először 998-ban emlékeztek meg, majd ez a 11. században a clunyi bencés szerzetesek hatására széles körben elterjedt. Az egyház az ünnepen “bizalommal kér” kegyelmet Istentől az elhunytaknak.

Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket, szívesen maradjanak lakhelyükben.

 

 

Források: www.alon.hu , https://mult-kor.hu/ , https://www.edenkert.hu/

October 26, 2020